Miért is a pszichológia a lényeg?

Mindenki a saját lelkében találja meg a falakat, amik akadályozhatják a fejlődésben. Mások pszichéjéhez nem értek, csak a sajátomról szólhatok, és persze mindig csak azon a szinten, ahol tartok.

A korábbi challenge-ben és most is a második fázis komoly elakadást jelentett egy bizonyos ponton. Az előző, FTMO vizsgánál már az első pillanatban bukóba fordult a számla, amit elkezdtem a második etapot, míg most megvolt 415 az 500-ból, amikor leesett az ékszíj. A kettő között az a különbség, hogy mennyire határozott volt a meggyőződésem arról, hogy biztosan tudok kereskedni. A második alkalommal – most – már teljesen biztos vagyok abban, hogy a stratégia, amit követek az jó, sőt nagyszerű, nehezebb volt kibillenni, de megtörtént, és még nem találtam vissza. De miért történt ez?

A cél közelsége. Vagyis a cél elérésének a közelsége az, ami megingat. Ez első esetben ez könnyebben ment, empirikusan kereskedtem, de nem volt szabályom, amihez nyúlni tudtam volna. Most csak elvégzek egy tesztet és látom, jó az amit csinálok, de így is legátol: félek belépni, félek bent maradni…

Mi a baj a céllal, vagy a cél elérésével? Az én esetemben több dologból épülhet fel a “félelemcsomag”, ami ehhez kapcsolódik. Ezeket próbálom megmutatni, hogy a napvilágon kicsit megfakuljanak, illetve hátha másnak is segít megtalálni a saját hülyeségeit. Frissítem ezt a bejegyzést, amikor új dologra jövök rá.

  • nem hiszek a fenntarthatóságban, bármilyen jó véget érhet bármikor, és ez folyamatos egzisztenciális félelemmel tölt el

A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos félelmemre egy profi trader szerintem hangos nevetéssel reagálna. Persze hogy nem nyerhetünk mindig, persze, hogy cégek tönkrementnek, persze, hogy van összeomlás, és persze, hogy van világvége. Különböző eséllyel, de előfordulhatnak.

Biztos, hogy gyermekkori alapja van nálam ennek a félelemnek; lelkesedések utáni nagy pofára esések acélozták ezt a hitemet. Elég sok ilyen történt, hogy meggyőződéssé váljon.

Csakhogy a jó kereskedő számol ezzel, számolnia kell, mert ez a szakmája.

Ide tartozik nálam, hogy legalább tízszer volt olyan, hogy egy stratégiával elkezdtem dolgozni, nagyon jól működött egy pontig, szárnyaltam vele, de egyszer csak szétesett, tönkrement, mélybe zuhant, és csőd lett a vége. Ez szinte mindig akkor történt, amikor elkezdtem számolgatni, hogy hogyan leszek az adott rendszerrel milliomos, hogy mik az elvárásaim.

Megoldásaim erre a félelemre:

  • minél jobban csökkenteni kell a szabadságot a stratégia végrehajtásában, lehetőségek szerint a legjobban le kell írni a kereskedési munkamenetet. (e pillanatban nincs még pl. céláram, nincs kilépési stratégiám, ezeket pótolnom kell)
  • felépíteni magamban azt az önképet, ami egy stabil kereskedőt ábrázol. Milyen ember vagyok, amikor sikeres vagyok. Mi a viszonyom a világhoz, magamhoz, családhoz, pénzhez.
  • ellazulás, meditáció, stresszoldás
  • a stratégia folyamatos tesztelése. Ez az egyetlen, ami egzakt választ ad a félelemre. Meg kell nézni, hogyan működik az elmúlt és távolabbi időszakokban, jegyzetelni, és ha látok valami hasznosat, akkor azt beépíteni, hozzáadni az eddigiekhez.
  • ami a prop cégek csődölését illeti, el kell osztani a fiókokat a számomra megfelelő cégek között. Jó, ha más ország, más kontinens, hogy válságállóbb legyen. Pl. MFF – Kanada, FTMO – Csehország, TPP – Ausztrália.
  • ami a pénzügyi és vagy politikai rendszer csődjét illeti, ez már jóval kisebb eséllyel fordul elő, de persze előjöhet. A mi környékünkön (Magyarországon élek) ilyen a második világháborúban volt legutóbb. Szociális kapcsolatok kiépítése és a tárgyi vagyon segíthet, sok működő barátság, valós arany, tanyasi gazdaság, tartalékok.

Minden pillanat egyedi

Ez egy jó jelmondat, mert erősen a jelenben tart, és rugalmassá tesz az elvárások tekintetében. Tegnap, ahogy figyeltem az érzéseimet, arra jutottam, hogy a tévedéstől való félelem az egyik legjelentősebb negatív érzelem, ami bennem munkál.

Tévedni pedig fogok, ha azt várom el, hogy igazam legyen. Azonban, ha minden pillanat egyedi, akkor a korábbi tapasztalataim alapján nem jósolhatok, a mintákból nem következik semmi, így – ha ezt el tudom fogadni – mentesülök a tévedés alól. Csak csináljam amit kell, és lesz ami lesz…

Vissza a játékba

Az elmúlt napokban egy komolyabb AHA!! érzéssel kísérve összeállt az, hogy hogyan tudom leírható formába hozni a kereskedési módszeremet. Nagyon erősnek és komolynak tűnik, amit összeraktam, több napi belépővel, magas találati aránnyal. Ami még nem kristályosodott ki eléggé, az az M1-es belépés finomítása, de mivel nagyobb stopot használok, egyelőre ez nem nagy probléma. Ahogy fejlődök, kifinomítom ezt a részt. Tegnap voltak az első kötéseim, illetve ma délelőtt is kialakult több setup, az elsőt észleltem, és beléptem.

Némi csüggedés van bennem, mert sokszor voltam már ilyen lelkiállapotban, hogy úgy éreztem, megvan, ez az, tudom, hogy mit csinálok. De ha objektív szemmel megnézem, soha nem volt még ilyen közel az, amit szeretnék csinálni, és az, amit leírtam, hogy csinálni akarok. Fura lehet ezt így olvasni, de eddig mindig az volt a baj, hogy hiába írtam le egy “rendszert”, hogy azt követem, nem éreztem ekkora összhangot a leírtak és a között, ahogy alapból, ösztönösen csinálnám-csinálom. Valahonnan innen is indult ki ez a felfedezés: visszanéztem a nyerő trédeket. Segített még az is, hogy előfizettem egy hónapot a Phantom trading oktató cégnél. Nagyon érdekes dolgokat tanultam-hallottam ott, és gondolatokat indított meg bennem, amikkel sokat tudtam konkretizálni a saját kereskedésemen.

A ma délelőtti kötés:

Délután: (mai össz -0.6R, de nem baj, gyakorolni kell)

Egy kis félreértés

Ma eldöntöttem, hogy longra megy a piac. Tegnap ugye kijelentettem, hogy az M15-ös lesz az, ami diktálja az irányt, így ezen is azokat a gyertyákat vettem figyelembe, amik engem igazoltak. Ennek eredménye egy rekordvisszaesés, a tegnapi kereslet plussz 3,5%.

Bizony ezt még árnyalni kell. Ha finom akarok lenni.

Volt jó irányú belépés is, ezeknél a stoppom szedett ki. Ez frusztrációt kelt és elmossa a valóságot, betorzítja a tudat tükre segítségével.

A célom, hogy május végére pénzkeresős FTMO fiókom legyen. Ehhez továbbra is minden adott: egy még élő verifikációs számla, illetve lehetőség ennek elvesztése esetén újrakezdeni. A verifikációs jobb esélyeket ad, mert mig előlről kezdve 15%-ot kell teljesíteni, most 5+7%-ot, azaz 12-t. Tehát érdemes ezzel a számlával haladni tovább. A kötésméretet gyakorló szintre vettem le, hogy nehogy gond legyen a visszaeséssel, amíg be nem állítom a figyelmemet a megfelelő irányba.

A mai kép a charton, nem részletezem:

Vissza a játékba

Pár nap kihagyás után kezdem összeszedni magamat. Azt hiszem – és ez a mai fontos felismerés – hogy nekem a flow-ban maradást az adja, ha az egyperces kereskedés teljes mértékben az M15-ös időkerettel egybeolvasztva történik, azaz nincs belépés, ha M15-ön nem történik valami irányadó vagy megerősítő jel. Egyként kell kezelni a síkokat, ez ad rálátást a lehetőségekre. Nagyon örülök a mai haladásnak, sikerült a veszteség egyharmadát ledolgozni.

Szünet

Egy ismerősőm felhívta a figyelmemet, hogy 60 nap van a második FTMO fázis elvégzésére. Ekkora vesztő után elgondolkozik az ember a tanácsokon, és igen, kicsit leállok, megkeresem újra az egyensúlyomat. Közben – épp azért hogy magam is tanuljak – elkezdtem írni egy kis anyagot a stratégiáról, mintha tanítanám. Hamarosan folytatom ezt a blogot, addig is más rovatokban aktív leszek.

Ilyet még nem láttál… remélem

Hagyjuk abba, amit csinálunk! Jobban mondva tartsunk szünetet, és gondolkozzunk el rajta, mi az belőle, ami működik és mi az, ami nem. Az elmebaj definíciója, hogy valaki korábbi cselekedetei ismétlésétől más eredményt vár. Hagyjunk fel azzal, ami nem működik, és próbálkozzunk mással.

Kiyosaki

Tegnap délután az US session elé nagy reményekkel ültem le, mert a délelőtt nem volt rossz. Azt gondoltam, 10 dolláros vesztővel keresem vissza a tegnapi veszteséget. Ha másban nem is, ebben jól döntöttem, még 200 dollár bukó keretem van.

Teljes káosz, düh, frusztráltság, valami furcsa izgaom – ezeket éreztem, miközben égettem a számlát.

Csökkentett kockázattal

London session.

Két vesztővel kezdtem a napot, már csökkentett kötésmérettel mentem. Ezután tovább csökkentettem a méretet, és 10 órára sikerült visszajönni nullába. Nagyon jó érzés, hogy amennyiben nem módosítom a kötésméreteket, akkor már profitos lett volna a délelőtt.

Mi a lényeg? Hogy ne csináljunk hülyeségeket. Figyelni kell mindenre, nagyon fontos az M1-es trend, nagyon fontosak a H1-M15 szintek, és nagyon fontosak a gyertakonfigurációk is mind 15, mind 1 percesen.

Egyben kell ezeket látni, akkor megy jól… ez a flow-ban lenni. Most az a célom, hogy valahogy ezt a flowban levést fel tudjam tudatosan építeni az egyes session-ök alatt.

Szétszedtem a vesztő és nyerő kötéseket, külön képen lesznek:

és a nyerők:

A délutáni kereskedés sajnos kérdéses, lehet nem leszek gépnél. Pedig szívesen csinálnám, eléggé élveztem a délelőttöt.

Bohóckodás, csillaghullás – london session

-171 dollár, 1,7%…

A nap elején vesztők majd némi profit után jó nagy visszaesés. Meglehetősen ijesztő, bár közben tudom, hogy van ilyen, fel kell állni, meg kell szokni, vissza kell jönni a godörből.

Ahogy nézegettem az ábrát, amit ide beillesztettem, azt vettem észre, hogy valami új megoldással próbálkozom a belépés tekintetében…
Azt veszem észre, hogy nem úgy kereskedek, mint a korábbi két hétben.
Helyette új szabályt hoztam a 21-es EMA belépéssel. Korábban a szinteken kialakuló gyertyajelekre koncentráltam, most viszont valahogy szétszóródott a figyelmem minden másra.

Kicsit átnéztem a mai hibákat, 11 kötésből egy olyan volt, ami indokolt, az összes többi elkerülhető lett volna.

Most pedig nézzük, mi van, ha szinteket kereskedem:

Biztos, hogy kevesebb veszteség lett volna…

X